A 2025-ös építészeti tervpályázat keretében lehetőségünk nyílt arra, hogy megfogalmazzuk, mit jelent számunkra egy olyan emlékhely, amely a magyar nemzet egyik legmeghatározóbb kulturális és történelmi alkotása, a Himnusz, valamint annak szerzője, Kölcsey Ferenc előtt tiszteleg. A helyszín Szatmárcseke, ahol Kölcsey élete utolsó éveit töltötte, ahol ma is megtalálható sírhelye, emlékszobája, és ahol a különleges csónakos fejfás temető is emlékeztet múltunk mélységeire és rétegzettségére.

Pályázati javaslatunkban olyan méltó, emberléptékű emlékhely kialakítására tettünk kísérletet, amely egyszerre utal a régió népi építészetére, Kölcsey hajdani kúriájának szellemiségére, valamint a Himnusz szövegének és zenéjének időtálló erejére. Az építészeti koncepció központi eleme egy hat tömbből álló, egymással összefüggő, mégis jól tagolt épületegyüttes, amelynek fókuszában a kiállítótér áll – egy monolitikus megjelenésű, kőtömbszerű forma, amely szimbolikusan is a nemzeti identitás súlyát hordozza.

A térszervezés során a Himnusz versszakaihoz kapcsolódó tematikus kerteket is megálmodtunk: a dicső múlt, a tragikus történelmi emlékek, a reformkori jelen, valamint a jövő kertje mind-mind külön hangulatot és jelentéstartalmat hordoznak, miközben a tér közepén átvonuló Duna és Tisza stilizált motívumai összekötik az emlékhely szimbolikus és tájképi rétegeit. A keleti oldalon elhelyezett kottasort idéző kőoszlopsor – egyfajta vizuális és zenei idézetként – a Himnusz első két sorának hangjait jeleníti meg, emlékeztetve Erkel Ferenc zenéjére és a közös nemzeti emlékezet alapköveire.

A funkciók átgondolt szervezése révén az épület nemcsak kiállítótérként, hanem közösségi térként, rendezvényhelyszínként, kulturális találkozóhelyként is működhet. A klubterem, a többfunkciós rendezvényterem, a könyvtár, a múzeumpedagógiai szoba és a szabadtéri rendezvénytér mind-mind olyan elemei a koncepciónak, amelyek a látogatók számára különböző élményeket, eseményeket és elmélyülési lehetőségeket kínálnak.

Építészeti megoldásainkban a helyhez való illeszkedést, a természetközeliséget, a szerénységet és az emelkedettséget tartottuk szem előtt. A térben való elhelyezkedés, az épületek anyaghasználata – mint a pink travertin kőburkolat, a látszó fa tetőszerkezetek, világos vakolatok – mind egy letisztult, időtálló megfogalmazást céloznak. A fenntarthatóság szempontjai is hangsúlyosan jelentek meg: zöldtetők, megújuló energiaforrások alkalmazása szerepeltek javaslataink között.

Bár ez a pályamunka nem került kiválasztásra, úgy érezzük, olyan tervet alkottunk, amely méltó emléket kívánt állítani Kölcsey Ferencnek és a Himnusznak – egy olyan helyet képzeltünk el, ahol a múlt tanújelei, a közös kultúrkincs és a jövőbe vetett hit egymást erősítve jelenhetnek meg. A koncepcióval nemcsak egy épületet terveztünk, hanem egy nemzeti identitást erősítő kulturális teret, amelyben a vers, a táj, az emlékezet és a közösség egymásra talál.